Baka András látogatása Lókúton

Nagy várakozás előzte meg a korábban beharangozott találkozót Wurst lovag udvarában. Napok óta találgatták, miről egyeztet majd Baka András a virslidiplomácia legismertebb képviselőjével, és vajon megszületik-e a lovagi áldás a köztársasági elnöki ambíciókra.

A várakozásnak megfelelően végül megérkezett Baka András, a köztársasági elnöki tisztség várományosa, aki személyesen kért kihallgatást Wurst lovagtól, mert – mint fogalmazott – szeretné tudni, vajon valóban alkalmas lenne-e az ország első számú közjogi méltóságának szerepére.

Wurst lovag természetesen fogadta.

A tárgyalás elején még minden rendben ment. Baka beszélt jogállamiságról, alkotmányosságról, független intézményekről és arról, hogy egy köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell képviselnie.

Wurst lovag figyelmesen hallgatta, majd feltette az első kellemetlen kérdést:

– Baka úr, ön 2011-ben azt mondta, hogy egy ciklusokon átívelő közjogi mandátum idő előtti megszüntetése a jogállamiság szempontjából aggályos. Most viszont úgy lehet köztársasági elnök, hogy az elődje mandátumát idő előtt megszüntették. Ezt hogyan egyezteti össze?

A teremben ekkor állítólag még a virsli is megállt Wurst lovag kezében.

Baka hosszasan gondolkodott.

Wurst lovag pedig újabb kérdést tett fel:

– Ha ugyanaz az elv helyes volt akkor, amikor ön volt a vesztes, akkor most is helyes, amikor ön lehet a nyertes?

A találkozó végén Wurst lovag nem adott azonnal áldást a jelöltségre.

Mindössze ennyit mondott:

– Köztársasági elnöknek lenni nem azzal kezdődik, hogy az ember elfogadja a tisztséget. Hanem azzal, hogy ugyanazt a mércét alkalmazza saját magára is, amit korábban másoktól megkövetelt.

Majd elővette a diplomáciai virslit.

A tárgyalás ezzel véget ért.

Szijjártó lovag megérkezett Wurstburgba – tanácskozás az agyaghadsereg árnyékában

Nagy nap virradt Wurstburgra. Már kora reggel megszólaltak a vár harangjai, a parolateremben kifényesítették a hosszú tölgyfaasztalt, a konyhában pedig diplomáciai pontossággal melegedett a virsli. Helmut Wurst ugyanis különleges vendéget várt: Szijjártó lovagot, aki azért jelentkezett be hozzá, hogy tanácsot kérjen a Nagy Kínai falon túli birodalom agyagkatonái között tett látogatásáról.

Dél körül végre porfelhő jelent meg a várhoz vezető úton. Szijjártó lovag fekete páncélban, hóna alatt egy gondosan összehajtogatott külpolitikai térképpel érkezett. A kapunál leszállt lováról, majd határozott léptekkel Helmut elé járult.

– Üdvözöllek Wurstburgban, Szijjártó lovag! – mondta Helmut, miközben jobb kezét parolára nyújtotta, baljában pedig egy ünnepi virslit tartott.

– Örömmel jöttem – felelte a vendég. – Fontos döntést hoztam, de szeretném tudni, miként látja ezt egy tapasztalt kolbászdiplomata.

A két lovag kezet fogott. A krónikások feljegyzése szerint a parola pontosan hét másodpercig tartott. Ez Wurstburgban már komoly külpolitikai tárgyalásnak számít.

A parolateremben Helmut rögtön a lényegre tért.

– Mondd csak, Szijjártó lovag: miért mentél az agyagkatonák közé?

– Mert fontos, hogy minden irányban kapcsolatokat építsünk – válaszolta Szijjártó. – Nyugat, Kelet, Észak, Dél. A diplomácia nem ismer távolságot.

Helmut bólintott, majd mustárt nyomott egy virslire.

– Ez igaz. De a diplomácia olyan, mint a virsli. Nem az a kérdés, hány asztalon kínálják, hanem hogy tudjuk-e, miből készült.

Szijjártó lovag egy pillanatra elhallgatott.

– Az agyagkatonák nagy hadsereget alkotnak – folytatta végül. – Fegyelmezettek, nem vitatkoznak, és évszázadok óta ugyanott állnak.

– Kiváló tárgyalópartnerek lehetnek – jegyezte meg Helmut. – Nem szakítanak félbe, nem kérdeznek vissza, és sajtótájékoztatót sem tartanak. De azért van egy hátrányuk.

– Micsoda?

– Mindig hallgatnak. Aki csak hallgató emberek között jár, könnyen azt hiheti, hogy mindenki egyetért vele.

Szijjártó lovag erre megigazította a páncélját.

– Én csak Magyarország érdekeit képviselem.

– Helyes – felelte Helmut. – De az ország érdeke nem iránytű, amely mindig kelet felé mutat. Néha meg kell nézni, merre van az út, merre van a szakadék, és merre állnak azok, akik már előre megvették a hidat.

A vendég ekkor elővette a térképet. A pergamenen vastag vörös vonalak vezettek Wurstburgtól egészen a Nagy Falig.

– Ez az új kereskedelmi útvonal – magyarázta.

Helmut hosszan nézte a rajzot.

– Szép. Csak egy dolgot nem látok rajta.

– Mit?

– A visszautat.

A teremben csend lett. Még a mustáros edény fedele is megállt a rezgésben.

Szijjártó lovag végül elmosolyodott.

– Tehát szerinted hiba volt elmennem?

– Nem ezt mondtam – válaszolta Helmut. – Aki messzire utazik, sokat láthat. De aki minden messzi útról azt állítja, hogy történelmi siker, az előbb-utóbb elfelejti, miért indult el.

A tárgyalás végén Helmut átnyújtott vendégének egy útravaló virslit, mellé pedig egy kis üveg wurstburgi mustárt.

– Ezt vidd magaddal. Ha legközelebb az agyagkatonákhoz mész, kínáld meg őket. Ha valamelyik elfogadja, azonnal szólj nekem. Az valóban történelmi áttörés lesz.

Szijjártó lovag távozás előtt még egyszer parolázott Helmut Wursttal, majd visszaült lovára. A kapuból azonban visszafordult.

– Helmut, szerinted merre induljak tovább?

Wurstburg ura felnézett az égre, majd a távolba mutatott.

– Először haza. Utána majd megbeszéljük.

A találkozó ezzel véget ért. Wurstburgban este kihirdették a hivatalos közleményt:

A tárgyalás őszinte, baráti és virslében gazdag légkörben zajlott. A felek minden kérdésben egyetértettek abban, hogy további kérdések maradtak.

Beharangozó – Szijjártó lovag Wurstburg kapujában

Nagy mozgolódás támadt Wurstburg környékén.

A hírek szerint Szijjártó lovag bejelentkezett Helmut Wurstnál, a virslis parolázós lovagnál, hogy személyesen kérjen tanácsot legújabb nagy döntéséről: miként is kell értelmezni azt, ha az ember egyszer csak elindul a Nagy Kínai falon túli birodalom agyagkatonái közé.

Helmut természetesen nem utasította vissza a találkozót. A parolázás nála szent ügy. Aki kérdez, annak jár a kézfogás. Aki magyarázatot keres, annak jár a virsli. Aki pedig messzi birodalmak felé veszi az irányt, annak különösen ajánlott előbb Wurstburgban megállnia.

A találkozóra a tervek szerint egy hét múlva kerül sor.

Addig Helmut előkészíti a parolatermet, megélezi a mustárt, és átnézi a diplomáciai virsliprotokollt. Mert nem mindegy, hogyan fogad az ember egy olyan lovagot, aki már annyi kapun ment be mosolyogva, hogy lassan külön térkép kell hozzá.

A kérdés egyszerű lesz:

Jó döntés volt-e átlovagolni az agyagkatonák földjére, vagy ez már nem diplomácia, hanem keleti kalandregény?

Helmut Wurst nem ítélkezik előre.

Csak kezet fog.

Aztán kérdez.

És ha kell, egyetlen virslivel világít rá arra, amit mások hosszú közleményekben sem mernek kimondani.

Egy hét múlva: Szijjártó lovag Wurstburgban.
Parola, virsli, keleti szél és néhány nagyon kellemetlen kérdés.

Rogán lovag, a nagy feltaláló

Ő az a különös lovag, aki nem várakat épít, hanem rendszereket. Nem kardot kovácsol, hanem találmányokat. Olyan találmányokat, amelyekről senki sem tudja pontosan, hogyan működnek, de valahogy mindig ő áll mellettük, amikor pénz lesz belőlük.

Rogán lovag Wurstburgba érkezett, hóna alatt egy aranyozott tervrajzzal, amelyen ez áll:

„Parolázási Találmány – államilag nem támogatott, de nagyon hasznos szerkezet.”

Helmut Wurst gyanakodva nézi.

– És mire jó ez, Rogán lovag?

Rogán kihúzza magát.

– Arra, hogy az ember kezet rázzon, de közben senki ne tudja, kié volt eredetileg a kéz.

Helmut elgondolkodik, majd lassan elővesz egy virslit.

– Uram, ez vagy zseniális, vagy nagyon magyar.

Rogán lovag mosolyog.

– A kettő nálunk gyakran ugyanaz.

A nagy lovagi tanácskozás története

Sulyok lovag

Nagy volt a mozgolódás a királyságban.

A várfalakon túl egyre hangosabban terjedt a hír, hogy Magyar lovag megindult, és Sulyok Tamás lovag trónszékének lábai alatt már nemcsak a történelem recseg, hanem a politikai parketta is.

Sulyok lovag ezért úgy döntött, nem várja meg, amíg a várkapunál megjelennek a hírnökök, hanem maga indul tanácsot kérni attól az embertől, akinek a nevét már fél Európa suttogta a kolbászfüstös diplomácia termeiben:

Helmut Wursttól, a német–magyar–osztrák lovagtól, a Virslis Lovagrend főparolázójától.

A találkozó szigorúan zárt körben zajlott. Legalábbis annak indult, de mire Sulyok lovag megérkezett, a háttérben már felsorakoztak a szüzek, a falon ott függött a magyarok bevonulása, az asztalon pedig egy olyan térkép hevert, amelyen senki sem tudta pontosan, hol kezdődik a jogállam és hol végződik a kolbászút.

Helmut méltóságteljesen ült a kerekasztalnál. Bal kezében a virsli, jobbjában a történelmi tapasztalat. Páncélján ott virított a felirat:

Én és a tömeg.

Sulyok lovag feszülten hajolt előre.

– Helmut, nagy baj van. Magyar lovag le akar váltani.

Helmut hosszasan nézte. Olyan hosszan, ahogy csak egy közép-európai virslilovag tud nézni, amikor már mindent ért, de még keresi hozzá a mustárt.

– Tamás lovag – szólalt meg végül –, a politika olyan, mint a kolbász. Ha túl sokáig forgatják ugyanazon a tűzön, előbb-utóbb megég.

Sulyok lovag elgondolkodott.

– És mit tegyek?

Helmut felemelte a virslit, mire a teremben mindenki elcsendesedett.

– Először is: ne téveszd össze a széket a küldetéssel. A szék csak bútor. A méltóság viszont viselkedés kérdése.

A szüzek bólintottak. A magyarok bevonulása a falon mintha egy pillanatra még történelmibb lett volna.

– Másodszor – folytatta Helmut –, ha Magyar lovag jön, ne a várfal mögé bújj. Ülj le vele az asztalhoz. Aki mindig csak védi a pozícióját, az előbb-utóbb elfelejti, miért kapta.

Sulyok lovag nagyot sóhajtott.

– És ha elveszítem?

Helmut ekkor komoran az asztalra tette a virslit.

– Akkor is maradj lovag. Mert trónt, címet, palotát el lehet veszíteni. De aki a végén is ember marad, azt még a krónikások sem tudják teljesen elrontani.

A tanácskozás végén nem született békeszerződés, nem írtak alá rendeletet, és senki sem hirdetett győzelmet.

Csak annyi történt, hogy két lovag ülve maradt a kerekasztalnál, miközben odakint tovább mozgott a történelem.

Helmut pedig halkan csak ennyit mondott:

– Tamás, a hatalom elmúlik. A páncél rozsdásodik. A címeket átírják. De a virsli marad.

És ezzel kezdetét vette a Nagy Lovagi Konzultáció első napja.