Nagy volt a mozgolódás a királyságban.
A várfalakon túl egyre hangosabban terjedt a hír, hogy Magyar lovag megindult, és Sulyok Tamás lovag trónszékének lábai alatt már nemcsak a történelem recseg, hanem a politikai parketta is.
Sulyok lovag ezért úgy döntött, nem várja meg, amíg a várkapunál megjelennek a hírnökök, hanem maga indul tanácsot kérni attól az embertől, akinek a nevét már fél Európa suttogta a kolbászfüstös diplomácia termeiben:
Helmut Wursttól, a német–magyar–osztrák lovagtól, a Virslis Lovagrend főparolázójától.
A találkozó szigorúan zárt körben zajlott. Legalábbis annak indult, de mire Sulyok lovag megérkezett, a háttérben már felsorakoztak a szüzek, a falon ott függött a magyarok bevonulása, az asztalon pedig egy olyan térkép hevert, amelyen senki sem tudta pontosan, hol kezdődik a jogállam és hol végződik a kolbászút.
Helmut méltóságteljesen ült a kerekasztalnál. Bal kezében a virsli, jobbjában a történelmi tapasztalat. Páncélján ott virított a felirat:
Én és a tömeg.
Sulyok lovag feszülten hajolt előre.
– Helmut, nagy baj van. Magyar lovag le akar váltani.
Helmut hosszasan nézte. Olyan hosszan, ahogy csak egy közép-európai virslilovag tud nézni, amikor már mindent ért, de még keresi hozzá a mustárt.
– Tamás lovag – szólalt meg végül –, a politika olyan, mint a kolbász. Ha túl sokáig forgatják ugyanazon a tűzön, előbb-utóbb megég.
Sulyok lovag elgondolkodott.
– És mit tegyek?
Helmut felemelte a virslit, mire a teremben mindenki elcsendesedett.
– Először is: ne téveszd össze a széket a küldetéssel. A szék csak bútor. A méltóság viszont viselkedés kérdése.
A szüzek bólintottak. A magyarok bevonulása a falon mintha egy pillanatra még történelmibb lett volna.
– Másodszor – folytatta Helmut –, ha Magyar lovag jön, ne a várfal mögé bújj. Ülj le vele az asztalhoz. Aki mindig csak védi a pozícióját, az előbb-utóbb elfelejti, miért kapta.
Sulyok lovag nagyot sóhajtott.
– És ha elveszítem?
Helmut ekkor komoran az asztalra tette a virslit.
– Akkor is maradj lovag. Mert trónt, címet, palotát el lehet veszíteni. De aki a végén is ember marad, azt még a krónikások sem tudják teljesen elrontani.
A tanácskozás végén nem született békeszerződés, nem írtak alá rendeletet, és senki sem hirdetett győzelmet.
Csak annyi történt, hogy két lovag ülve maradt a kerekasztalnál, miközben odakint tovább mozgott a történelem.
Helmut pedig halkan csak ennyit mondott:
– Tamás, a hatalom elmúlik. A páncél rozsdásodik. A címeket átírják. De a virsli marad.
És ezzel kezdetét vette a Nagy Lovagi Konzultáció első napja.