Nagy mozgolódás támadt Wurstburg környékén.
A hírek szerint Szijjártó lovag bejelentkezett Helmut Wurstnál, a virslis parolázós lovagnál, hogy személyesen kérjen tanácsot legújabb nagy döntéséről: miként is kell értelmezni azt, ha az ember egyszer csak elindul a Nagy Kínai falon túli birodalom agyagkatonái közé.
Helmut természetesen nem utasította vissza a találkozót. A parolázás nála szent ügy. Aki kérdez, annak jár a kézfogás. Aki magyarázatot keres, annak jár a virsli. Aki pedig messzi birodalmak felé veszi az irányt, annak különösen ajánlott előbb Wurstburgban megállnia.
A találkozóra a tervek szerint egy hét múlva kerül sor.
Addig Helmut előkészíti a parolatermet, megélezi a mustárt, és átnézi a diplomáciai virsliprotokollt. Mert nem mindegy, hogyan fogad az ember egy olyan lovagot, aki már annyi kapun ment be mosolyogva, hogy lassan külön térkép kell hozzá.
A kérdés egyszerű lesz:
Jó döntés volt-e átlovagolni az agyagkatonák földjére, vagy ez már nem diplomácia, hanem keleti kalandregény?
Helmut Wurst nem ítélkezik előre.
Csak kezet fog.
Aztán kérdez.
És ha kell, egyetlen virslivel világít rá arra, amit mások hosszú közleményekben sem mernek kimondani.
Egy hét múlva: Szijjártó lovag Wurstburgban.
Parola, virsli, keleti szél és néhány nagyon kellemetlen kérdés.