Ő az a különös lovag, aki nem várakat épít, hanem rendszereket. Nem kardot kovácsol, hanem találmányokat. Olyan találmányokat, amelyekről senki sem tudja pontosan, hogyan működnek, de valahogy mindig ő áll mellettük, amikor pénz lesz belőlük.
Rogán lovag Wurstburgba érkezett, hóna alatt egy aranyozott tervrajzzal, amelyen ez áll:
„Parolázási Találmány – államilag nem támogatott, de nagyon hasznos szerkezet.”
Helmut Wurst gyanakodva nézi.
– És mire jó ez, Rogán lovag?
Rogán kihúzza magát.
– Arra, hogy az ember kezet rázzon, de közben senki ne tudja, kié volt eredetileg a kéz.
Helmut elgondolkodik, majd lassan elővesz egy virslit.
– Uram, ez vagy zseniális, vagy nagyon magyar.
Rogán lovag mosolyog.
– A kettő nálunk gyakran ugyanaz.